Az ősi római molosszus, a Canis pugnax leszármazottja. A nagytestű vadak vadászatára és a csatákban "harci segítségnek" használták. Évekig volt az itáliai népek megbecsült társa, birtok, marha és személyvédelemre is alkalmazták. Manapság leginkább házi kedvencnek tartják, de vannak olyan olasz területek, ahol még őrző-védő, rendőr és nyomkövető kutya pozícióját is betölti.

A cane corso bátor, kiegyensúlyozott, értelmes és mozgékony kutyafajta. Gazdájával, gazdáival gyenge és hűséges. Figyelmes, családját védelmező kutya, és ha igazi veszély fenyeget, a hangját is kiereszti. A gyerekekkel szemben türelmes, nyugodtan viselkedik, idegenekkel szemben viszont gyanakvó, csak a gazdája jelenlétében hajlandó megtűrni őket. Ha megfelelő volt a szocializációja, más háziállatokkal sincs gondja. Kutyatársaival szemben általában harcias, de szocializációval ez is kinevelhető belőle.

Könnyen és gyorsan tanul, de nem első kutyás gazdának való. Tanításához türelem és kitartás kell, nem szabad hagyni, hogy a fejünkre nőjön. Az őrzésre való hajlam a fajta veleszületett tulajdonsága, és az állat mindig cselekszik, ha szükséges, ez olyan alapvető személyiségjegy, ami mindig megmarad kutyusunknál.

Amennyiben nem szobában tartjuk a kutyát, készítsünk számára az udvaron kennelt. Ez a hely lesz az, ahol a kutya nyugodtan tud majd pihenni, és gond esetén biztonságos körülmények közt tudhatjuk. Bezárást követő hisztijét hagyjuk figyelmen kívül, de minden esetben győződjünk meg arról, hogy a kutyus jól van.