Rénszarvasok terelésére és őrzésére használták Lappföld területén, kitűnő őrkutyák voltak, de manapság már csak társasági kutyakánt alkalmazzák őket, köszönhetően könnyed és nyugodt jellemüknek. 1945-ben említi először a fajta sztenderdjét a Finn Kennel Egyesület, nevük ekkor még "lapp terelőkutya" volt. A fajta vérvonala az évtizedek alatt sokat finomodott, majd végül 1993-ban a nevet is megváltoztatták - ekkortól beszélünk a finn lapphundokról. Ma rendkívül népszerű társasági kutyák Finnországban.
Nagyon szereti a társaságot, kifejezetten a gyerektársaságot, bármit eltűr tőlük. Nagyon jól elvan más háziállatokkal, összeszoktatásuk teljesen problémamentes. Vidám, kiegyensúlyozott, nagyon okos és kitartó fajta. Gyorsan és szívesen tanul, imád dolgozni, bármit megcsinál, ha a gazdája kedvében jár azzal. Energikus és mozgékony, igénytelen kutya, nem igényli a lakásban tartást. Éber kutya abban a tekintetben, hogy a látogatók érkezését ugatással jelzi, de egyébként túl szelíd ahhoz, hogy megvédje a házat.
| Méret | M |
| Viselkedés | Okos, agyafúrt, Csendes, nyugger csahos |
| Életstílus | Aktív |
| Lakóhely | Kertes ház |
| Háztartás | Család gyerekkel, Család gyerek nélkül, Egyedülálló, Idős |
Napi menüje nem igényel túl nagy törődést, táppal és házi koszttal, de főleg hússal is etethető.
Szőre nem gubancolódik és gyorsan szárad, nem kell törölgetni egy nagyobb fürdés után. Vedléskor gyorsan és sok aljszőrzettől szabadul meg, akkor nem árt naponta fésülni.
Imád tanulni és a parancsokat örömmel teljesíti. Szelíd módszerekkel is remekül nevelhető, de mindenképp fontos a következetesség. Nem szükséges büntetni, mert a legjobb eredményt vidám parancsokkal és sok dicsérettel érhetjük el.
Nagy mozgásigényű, nem szeret egész nap heverészni. Bundája megvédi a zord időjárási körülmények közt is. Szabad területen póráz nélkül is sétáltatható, nem megy el messzire gazdájától.
