Valószínűleg Tibet fővárosában, Lhászában tenyésztették ki, a tibeti terrier és a si-cu keresztezésével.

Mindig sokkal több volt, mint kedvtelésből tartott ölebecske. A kolostorokban és a láma palotájában fontos funkciót töltött be, intelligenciája, kiváló hallása kiváló jelzőkutyává tette. Képes megkülönböztetni az idegent a baráttól, hangos ugatással jelezve a nemkívánatos személyek érkezését. Ezért olyan nagy becsben tartották, hogy tilos volt külföldre eladni, ez alól csak a mindenkori dalai láma jelentett kivételt, aki rendszeresen ajándékozott lhasa apsot a kínai császárnak és más uralkodóknak, prominens személyiségeknek.

Egy királyi megjelenésű, bohóc, vidám eb, aki gyenge kezekbe kerülve makaccsá, engedetlenné válhat. Szocializációját már nagyon kis korban fontos elkezdeni, így megkíméljük magunkat a felesleges idegeskedéstől. A gazdájához nagyon ragaszkodik, nyugodt és barátságos, azonban idegenekkel szemben nagyon gyanakvó, ami eredeti feladatának öröksége. A családban kiválasztja magának a vezért, a többiekkel is kedvesen bánik, de érezteti a rangsort. Ha valaki nem nyeri el a tetszését, nem áll szóba vele, keresztülnéz rajta.

A gyerekekkel szemben kicsit visszahúzódóak, de türelemmel abszult összeszoktathatók.