Neve a “bu” (udvar) szóból származik és azt hivatott jelezni, hogy az őr és terelőkutya pozícióját töltött be. Egy X. századi viking sírban találtak hat kutyacsontvázat, melyek feltételezhetően a buhund ősei. Ezek azért maradhattak fenn, mert a viking temetkezési szokások szerint a harcosok mellé temették a kutyáikat és vagyontárgyaikat. A standardot az 1913-as mezőgazdasági kiállításon mutatták be előszőr. Hazájában manapság is használják nyájterelésre és házőrzésre. Mindenes kutyának is nevezhető, hisz megtalálhatók benne azok a tulajdonságok, amikkel egy munkakutyának, egy vadászebnek vagy egy terelő kutyának rendelkeznie kell. S emellett kitűnő társasági kutya is.
Hűséges és odaadó fajta. Egy kicsit harcias, de korai szocializációval engedelmességre nevelhető. Idegenekkel szemben sem bizalmatlan, érkezésüket nagy ugatással jelzi. Más állatokkal összeszoktatható.
| Méret | M |
| Viselkedés | Okos, agyafúrt, Csendes, nyugger csahos |
| Életstílus | Aktív |
| Lakóhely | Kertes ház, Lakás |
| Háztartás | Család gyerek nélkül, Egyedülálló |
Táppal vagy direkt neki elkészített házi koszttal egyaránt etethető.
Bundája nem igényel különösebb gondozást, vedlési időszakban az elhalt szőrszálakat fésüljük ki. Északi kutyafajtákra jellemző tulajdonsággal, hogy nincs kutyaszaga, ő is rendelkezik.
Nagy mozgás igényű, szereti a nagy területeket, de házőrzésre alkalmatlan. A monoton munkát nehezen viseli, ezért képzését változatossá kell tenni. A kutyás sportokban viszont jeleskedik.
