Sántaság. Porckorongsérv. Csípőbántalmak. Balesetből fakadó mozgásszervi megbetegedések. Mind-mind olyan téma, amit nem szeretnénk a kutyánknak, de sajnos előfordulhat, hogy mégicsak foglalkozni kell vele. Mert az élet kiszámíthatatlan és bár pozitívan tekintünk előre, mert ugye a mi kutyánknak természetesen soha semmi baja nem lesz, de azért a jobb félni, mint megijedni alapon elmondjuk nektek: az embereknél alkalmazott gyógymódok sok esetben kutyáknál még hatásosabbak lehetnek.

Ilyen például a fizioterápia, melyet sokan kevernek a FIZIKOTERÁPIÁVAL. Na ez majdnem az, de azért mégsem. A része, de a FIZIOTERÁPIA (K nélkül), sokkal bővebb, sokkal szélesebb körű gyógyító tudomány. A fizioterápia az orvosi terápia legősibb ága, természeti, elsősorban fizikai energiákkal való gyógyítást jelent.
A fizioterápia tehát a természet energiáit használja a gyógykezeléshez. A gyógyítás legősibb ágaként már az ősember is alkalmazta a természet erőit ösztönösen és megfigyelésre alapozva. Használta a napot, a vizet, a különféle füveket, növényeket. Jóval később a kínai, indiai és egyiptomi kultúra már tudatosan alkalmazott ilyen típusú terépiás lehetőségeket.

Mint minden, általában állatoknál alkamazott gyógyító tevékenység, ez is az embergyógyítás tapasztalataiból ered. Az ókorban elsősorban a hydro- és balneoterápiát (gyógyvízterápia) alkalmaztak. Például Claudius császár orvosa bénult gyermekek fürdőjébe elektromos halakat helyezett, s így gyakorlatilag elektroterápiát alkalmazott akkor, mikor még az elektromosság fogalmát sem ismerték. A kutatást a pontos megfigyelés jelentette. A középkorban a fizioterápia inkább a háttérbe szorult. Tudományos alkalmazása a 18. században, az elektromosság és a sugárzások felismerésének időszakával kezdődött. A 19. század hozta a nagy fejlődést. Ekkor tették le a modern hidroterápia, gyógytorna alapjait, egyre szélesebb körben terjedt az inhalációs terápia, tudományos alapokra helyezték a masszázst, az elektromágneses indukció felfedezésével az elektroterápiás kezelések bővültek. A 20. században, különösen a második világháborút követően felgyorsult a fejlődés, mely napjainkban is tart. Sajnos, a civilizációs betegségek, a balesetek, a veleszületett rendellenességek megkövetelik az eddigi módszerek, technikák fejlődését, újra áttekintését, akár újraértelmezését is. A kisállat gyógyászatban két területen használhatjuk a fizioterápiát: az ortopédiai és a neurológiai betegek rehabilitációjában.

A fizioterápiás kezelések felépítése nagyban hasonlít a hagyományos orvoslás kezeléseinek felépítéséhez.  Bár a diagnózis felállítása nem a kutyafizioterapeuta feladata, hanem az állatorovosé, azért a tapasztalat itt is nagy úr: sok esetben egy fizioterapeuta jobban ráérezhet a probléma gyökerére.  Mégis szükség van a nagyon részletes vizsgálatra ahhoz, hogy megállapítsuk a beteg eb  állapotát, a terhelhetőséget azért, hogy reális terápiás terv készülhessen.  A rövidtávú terv
általában 8-10 kezelés idejére szól, a hosszú távú terv pedig a végleges célt jelenti, azt a legjobb állapotot, amit az adott körülmények között elérhetőnek ítél meg a szakember.

Az állatgyógyászat területén két nagy csoportra oszthatók a terapeuták: állatorvosi végzettséggel rendelkező és nem rendelkező emberek. Utóbbi csoport tovább tagolódik: humán gyógytornász végzettségű szakemberek, és teljesen hétköznapi, egyéb végzettséggel rendelkező állatbarátok.

A Kutyafizioterápia eszközei:

1. Kutyagyógytorna - aktív mozgás, mozgatás

2. Passzív kimozgatás - olyan esetekben használjuk, amikor a beteg egy vagy több végtagját nem képes használni

3. Nyújtás

4. Masszázs

5. Manuálterápia az ízületi problémákra

6.Elektroterápia

7. Thermo terápia

Köszönjük a cikkben található képeket Bencze-Kovács Ágnesnek, a  www.kisallatgyogytorna.hu  kutyafizioterapeutájának. Cikkünknek folytatása következik  a jövőben, éles teszteléssel helyszíni bemutatót tartunk egy kezelés közben.

Forrás: kisallatfizio.hu