Mi az, amit kutyánkkal mindig be kell tartatni, hogy megértse, mi vagyunk a falkavezérek?
Tudjuk, hogy nehéz, de tényleg megéri... és nemcsak a gazdinak, a kutyának is .
Hogyan leszel falkavezér?
AJTÓN KI-BEJÁRÁS: Az ajtón, kapun sohase a kutya lépjen ki először, hanem mindig a gazdi(k)! Következetesen, mindenhol ezt kell alkalmazni, amikor új területre lépünk (a házból az utcára, az utcáról a lakásba, a kutyafuttatóra, ismeretlen helyre stb.)! Ha többen mennek vele valahová, akkor minden ember a kutya előtt megy ki, és legutolsóként ő.
MIÉRT? Ezt a viselkedésformát a farkasoktól vesszük át, hiszen amikor egy falka vadászni megy vagy új területet fedez fel, mindig a falkavezér halad elöl, és jelzi az alatta lévő tagoknak, hogy mi a teendő az új helyen. Mi is hason óképpen járjunk el kutyánkkal.
GYAKORLATI MEGVALÓSÍTÁS: Ha a kutya tud már ülni és helyben maradni, leültetjük a küszöb előtt, és kiadjuk neki a “marad” parancsszót, majd ha már minden ember kiment az ajtón, akkor engedélyezzük, hogy ő is kövessen bennünket. Sohase hagyjuk, hogy magától induljon el, hanem mindig csakis a mi engedélyünkre. Ha közben felállna, mindig következetesen visszaültetjük. Hamar meg fogja tanulni, hogy annál hamarabb mehet, minél rendesebben viselkedik. Amennyiben a kutya még nem tud helyben maradni, egyszerűen a póráz segítségével tartjuk vissza, és amint mi kiléptünk, azután engedjük őt is.
SÉTÁLTATÁS: Soha ne arra menjünk, amerre a kutyánk akarna haladni; ne engedjük, hogy pórázon húzzon minket. MIÉRT? A falkavezér feladata eldönteni, hogy merre megy a falka vadászni.
GYAKORLATI MEGVALÓSÍTÁS: Minden sétánál próbáljunk más-más útvonalon közlekedni. Amikor a kutyánk elindulna az egyik irányba, mi induljunk el a másikba, ne hagyjuk, hogy ő szabja meg, merre haladjon a falka. Ha muszáj egy adott irányba mennünk, akkor néhány métert tegyünk meg a kutya szándékával ellentétes irányba, majd forduljunk meg, és úgy induljunk valódi úticélunk felé. Ne engedjük, hogy húzza a pórázt és ő vigyen minket sétálni: ha megfeszül a póráz, azonnal álljunk meg, míg vissza nem lazul, vagy csináljunk egy határozott hátraarcot és induljunk az ellenkező irányba. A cél, hogy a kutya rájöjjön: csak akkor juthat előre, ha laza pórázon, a mi iránymutatásunkat elfogadva közlekedik.
ETETÉS: Az élelem kiemelt jelentőségű, ezért nagyon fontos, hogy az étkezéssel is mutassuk kutyánknak, ki a vezér. Mindig mi együnk először, és a kutya csak utánunk. Sohase engedjünk a kunyerálásnak, soha ne adjunk neki asztalról a saját ételünkből, mert ezáltal is maga alá helyezhet bennünket. A kutyának soha ne legyen elöl ennivaló! Adjuk neki oda az ételét, és ha nem nyúl hozzá, azonnal vegyük is el előle. Tanulja meg, hogy az étel “ajándék” a vezértől; örüljön, hogy kap enni, és becsülje meg. A kutya nem fog éhen halni – amikor tényleg éhes lesz, azonnal enni fog.
MIÉRT? Egy farkasokból álló falkában is mindig a falkavezér eszik először, és ha ő már jóllakott, akkor engedi a többieket is enni, hiszen elsődleges a falka túlélése szempontjából, hogy a vezér megfelelően táplált legyen; a többi falkatag csak másodlagos. Ugyanezt kell utánoznunk a kutyánkkal is.
GYAKORLATI MEGVALÓSÍTÁS: Játsszuk el a kutyánkkal, hogy először mi eszünk a táljából, és az övé csupán a maradék. Etetéskor az étele tetejére helyezzünk fóliát, és tegyünk rá pár darab virslit, kolbászt vagy sajtot (olyat, aminek jó erős illata van), és nagyon feltűnően eszegessük meg a kutyánk előtt. Hiába ugrál, ugat, lökdösődik, tegyünk úgy, mintha ott sem lenne. Pár perc múlva, amikor már nem ugrál annyira és a virsli is elfogyott, csak a saját ételét dobjuk oda elé, mintha ezt mondanánk neki: “Ez a maradék, ez a tied!” Fontos, hogy ezenkívül tartsunk heti 1 koplalónapot is, amikor a kutya nem eszi. (Növendék kutyáknál heti egy etetést hagyjunk ki.) Ez a kutya egészsége szempontjából fontos, hiszen a farkasokéhoz hasonló ragadozógyomra van, amely a rendszertelen evéshez alkalmazkodott. A koplalónapon ugyanúgy együk meg a táljába helyezett virsliket. Ilyenkor ne legyen a tálban a saját étele, hanem csak az, amit mi eszünk belőle, majd az üres tálat dobjuk a kutyánk elé, és hagyjuk őt magára. “Ma kevés volt a zsákmány, nekem kell ennem, hiszen nekem kell az erő; neked nem jutott, majd talán holnap ehetsz, ha elegendő táplálékot szerzünk vadászatkor...”
JÁTÉK, SÉTA, SIMOGATÁS – NAPI FOGLALKOZÁSOK: Nagyon fontos, hogy mindig minden tevékenységet a gazdi kezdeményez, és a gazdi fejez be. Sohase játsszunk akkor a kutyával, amikor odajön hozzánk, és például leteszi elénk a labdáját. Soha ne akkor simogassuk, amikor odadugja a fejét, ne akkor sétáltassuk, amikor megjelenik a pórázzal a szájában! És ha kiadunk egy vezényszót (ül, fekszik, menj ki a szobából stb.), az mindaddig érvényes, míg más utasítást nem adunk (mehetsz, bejöhetsz stb.)
MIÉRT? Egy jól működő falkában mindig mindent a falkavezér dönt el – így azt is, hogy mikor mit csináljanak éppen a falkatagok. Amikor a kutyánk a kezünkbe adja a labdáját, és mi azonnal játékba kezdünk vele, az ő akaratának engedelmeskedünk, így ezzel alá is rendeljük magunkat a rangsorban.
GYAKORLATI MEGVALÓSÍTÁS: Akkor játsszunk a kutyánkkal, akkor simogassuk meg őt, amikor nem követelőzik. Sohase hagyjunk elöl neki játékokat, hiszen neki nem lehet tulajdona – nekünk van tulajdonunk, amit esetleg odaadhatunk neki, majd vissza is vehetjük tőle. (Így a későbbi, tárgyféltésből származó morgásokat, harapásokat is el tudjuk kerülni.) Amikor mi úgy gondoljuk, hogy itt a játék, a séta, a simogatás ideje, hívjuk őt magunkhoz, és akkor foglalkozzunk vele, de ez sohase olyankor történjen, amikor ott ugrál előttünk, bököd minket az orrával, hogy figyeljünk rá már egy kicsit... Fontos, hogy mi is fejezzük be az adott tevékenységeket. Amikor úgy látjuk, hogy kezdi unni a játékot, a sétát, a simit, akkor mi hagyjuk abba, mondjuk neki, hogy “vége” vagy “elég volt”, és utána semmiképpen se foglalkozzunk többet a kutyával; még ha elkezd erőszakoskodni, akkor se. Sose simogassuk kutyánk állát, torkát, mellkasát, mert ez behódoló viselkedésforma: mint amikor az alsóbbrendűek, kölykök az erősebbeknek – azok szája szélét nyalogatva – “puncsolnak”. A simogatás mindig felülről érkezzen: a kutya fejtetőjére, a nyakán felülre, a hátára, oldalára. Amikor pedig utasítjuk valamire a kutyát, sose hagyjuk, hogy önként felhagyjon vele. Ha pl. fektetésből felül vagy ültetésből elmozdul, mindannyiszor tegyük vissza a kutyát az eredeti helyzetbe, míg másra nem adunk engedélyt. A kutyánk még véletlenül se higyje azt, hogy bármikor is felülbírálhatja parancsainkat vagy átveheti tőlünk az irányítást.
Folyt. köV!
forrás: www.cerberosegyesulet.hu - A CERBEROS EGYESÜLETNEK KÖSZÖNJÜK AZ OKTATÁSI ANYAGOKAT!
