Olvasói történetek

Sokan papolnak az örökbefogadásról, sokan meg még hisznek is benne, sokan csak ezt az utat tudják elképzelni, sokan pedig fajtatiszta kutyára vágynak, személyes vonzódásból. Nem feltétlenül kiállítási kutyaságból. Mindenkinek szíve-joga tenni a dolgát ezzel kapcsolatban, de egy tegnap érkezett olvasói levél elgondolkodtatott minket: nem pont ugyanúgy működik napjainkban a kutya örökbefogadás, mint amikor emberek örökbefogadandó emberpalántára vágynának az életükbe, mert egészségügyi okoból nekik valamiért sajátjuk nem lehet? A párhuzam érdekes, a történet pedig tanulságos. Olvassátok el "SNOB" levelét, ami tegnap érkezett.

„Ne vegyél kutyát, inkább fogadj örökbe!”

A fenti kitétellel mindig is egyetértettem. Egyfelől, mert röhejesnek tartom, ahogy felnőtt emberek a bemutatókon futkorásznak, másrészt, jó érzés segíteni egy kivert kutyán.

Próbálkozásaim: Örökbefogadás 1:

Kapcsolatba léptem egy menhellyel és érdeklődtem az egyik védencük felől, illetve arról, hogyan fogadhatnám örökbe. A következő tájékoztatást kaptam: a kutyák ingyen elvihetők, de a menhely szívesen veszi az önkéntes adományokat. Az általam kiválasztott kutya esetében az „önkéntes adomány” összege, 18.000 HUF.

Tiszta sor, az adott menhelyről 18.000 HUF-ért vehetek kutyát.

Örökbefogadás 2:

Időközben felvettem a kapcsolatot egy kutyamentő egyesülettel is. Itt, először is, ki kellett töltenem egy űrlapot. Majd, elkezdtem pályázni különböző kutyákra. A válasz azonban mindig elutasító volt; a kutyának már van gazdajelöltje (bár ezt sehol sem jelezték), a kutyát lehet hogy megtartják az ideiglenes befogadói (a kutya fényképe mégis ott szerepelt az örökbe fogadható kutyák között), a kutyát külföldi partnerszervezetünkön keresztül adjuk örökbe, ...

Végül, kaptam egy meglehetősen kioktató hangvételű e-mailt az egyik önkéntestől, aki arról tájékoztatott, hogy a kérdőívemen az egyik válaszom nem tetszik neki, így nagyon valószínű, hogy tőlük nem fogadhatok örökbe kutyát.
Világos, megállapították, hogy kutya gazdiságra alkalmatlan vagyok – s tették ezt egy papír (s mint tudjuk, a papír sok mindent elbír) alapján, mindenféle személyes találkozás, mélyebb tapasztalat nélkül. Vagyis, ítélkeztek felettem anélkül, hogy tudnák: ki vagyok-mi vagyok-milyen vagyok-milyen gazdi lennék valójában.

Én hülye, hogy miért nem hazudtam? (Adománykérő e-mailt azért küldtek.:)

Örökbefogadás 3:

Ezt követően felvettem a kapcsolatot egy másik kutyamentő szervezettel. Náluk is ki kellett töltenem egy űrlapot és itt is pályáztam különböző kutyákra. Feltűnt, hogy azok a kutyák, akiket az ember legszívesebben örökbe fogadna, rendre külföldi

partnerszervezetük honlapján jelennek meg és nem a magyaron. Ezt szóvá is tettem nekik.

Másnap az oldalukon az alábbi szösszenet jelent meg, az egyetlen külföldre örökbeadott, idősebb kutya apropóján:

„Ja, (...)! Még egy nagyon fontos dolog! Kérlek mindenkinek akivel csak találkozol meséld el, hogy fél évig viseltük gondodat, kerestük neked az igazit és csakis az igazit! És azt is, hogy (...-ba) nem csak cuki babák és fiatalok mennek, hanem ősz pofis öregurak is! Ugye érted mire gondolok!?”

Gondoltam, győzzön az igazság, vesszen a világ és újabb levelet írtam a szervezetnek. Jeleztem, hogy egyetlen kutya még nem teszi arányossá a Magyarország kontra külföld meccs eredményét.

„Persze, világos, hogy a külföldi támogatás (értsd: adományok, örökbefogadás díja) nagyságrendekkel több lehet, mint a magyar, figyelembe véve a két ország életszínvonala közötti eltérést. Mindazonáltal a külföldre szállított kutyák többsége minden bizonnyal szerető gazdira találna itt, Magyarországon is.”

Külföldi oldalukat elérhetetlenné tették számomra. Vagy talán minden magyar olvasó számára? (No persze létezik ugró IP-cím is.:) Hiszen, a végén még rájönnének az emberek, hogy az állatvédő szervezet rendre előnyben részesíti a külföldi örökbefogadókat, a magyarokkal szemben. Azokkal a magyarokkal szemben, akik időről-időre segédkeznek a kutyák mentésében, ingyenes kutyaszállítással, adományokkal, ideiglenes befogadással.

Mitévő legyek hát? Mégiscsak vásároljak egy kutyát, mert örökbe fogadni nem tudok?"

Várjuk a hozzászólásokat Snob leveléhez...

Vissza

Megoszt

Ügynökségi zóna

Hirdetés

Heti tipp

Városi Kutyák Iskolája

Ajánló

Élet az illatoson